2013 augusztus 30
VII. Mezőgecsei Lekvárfőző Fesztivál
Egy népet nyelve, kultúrája, hagyományai tartanak meg. Számunkra, kisebbségben élő magyaroknak még fontosabb hagyományaink megőrzése és továbbörökítése. Sok, a falusi élettel kapcsolatos népszokás már csak a hagyományőrző csoportok repertoárjában él. Ez természetes, hiszen a modern világban egyre kevesebb szükség van a régi mesterségekre, feledésbe merülnek eleink használati tárgyai. Vannak azonban olyan szokások, amelyek mind a mai napig élnek. Ezek egyike a lekvárfőzés, amelynek vidékünkön nagy hagyományai vannak. Régen minden családban készült télire szilvalekvár, amelyet aztán nagyon sokféle módon hasznosítottak a háziasszonyok a konyhában. A lekvárfőzés egy külön „szertartás” volt. Ilyenkor összegyűlt a család apraja-nagyja. A jó érett szilvát előző nap leverték a fáról, gondosan megmosták, kiválogatták, majd a magozás következett. Ez sokszor éjszakába nyúló elfoglaltság volt. A lekvárfőzéshez másnap hajnalban kezdtek hozzá. Rézüstben főtt a lekvár, köré általában katlant építettek. A fortyogó ciberét, lekvárt felváltva „kotyólták”. A hagyományos szilvalekvár nálunk hasítószilvából (besztercei) készül cukor vagy bárminemű más anyag hozzáadása nélkül. A gyümölcs cukortartalma, valamint a hosszas főzés elegendő a tartós tároláshoz.