Jánosi /Makkos-/ az Aldföldhöz simuló beregi sikság északnyugati részén terül el a Beregszász-Munkács kozott húzódó autóut mentén,Beregszásztól 3 kilométernyire. Területe sik.A község az egykori Szernye- vagy Fekete-mocsár partján fekszik. Földjei többsége homokos sárga agyag.

Fényes Elek 1851-ből származó leirása szerint : „ Jánosi /Makkos/,magyar-orosz falu Bereg vármegyében...5 r.kath.,258 g.kath.,208 ref.,7 zsidó lakja. Görög katolikus szentegyház.Református szentegyház. Buzája,fája,nádja,szénája elég. Malma van...”

A község és a vidék története évszázadokra nyulik vissza.A mocsaras,erdős terület igen korán benépesűlt.A mult század végi ásatások során  Lehoczky Tivadar, vidékünk  neves régésze Makkosjánosi keleti határában, az ugynevezett Szilvás Gorondon, a Szernye-mocsár  partján elterülő csekély magaslaton tömérdek salakot,obszidiánt,valamint vereses és sárga jáspis szilánkokat,nyilhegyeket,illetve egy 4 cm és egy 2 cm vastag átlyukasztott horgot/hálósulyt/ talált.Ezek a leletek a késői kőkorból  származnak.

A vidék sorsa az államalapitás koráig még feldolgozatlan.A település a kitűnő természeti  adottságok révén  már a XI. században létrejött,Makkosjánosit kora Árpád-kori  településeink között tarthatjuk számon.A község neve először 1321-ben tünik fel Ivanosy formában az oklevelekben,amikor Demeter,a Szent Erzsébetről nevezett templomának papja végrendeleti tanuként szerepel Bucsuban /az okmány Ivan borsovai esperes és vári papszilánkokat,nyilhegyeket,illetve egy 4 cm és egy 2 cm vastag átlyukasztott horgot/hálósulyt/ talált.Ezek a leletek a késői kőkorból  származnak.

Bizonyitványa Bucsui Mihály fia  Miklós comes lányának Annának végrendeletéről , amelyben hitbérét és hozományát érjére hagyja/.

Az Ivánosi helynév a magyar János-Ivános  személynévnek a birtoklást  kifejező –i képzős származéka. Lehoczky Tivadar „Beregvármegye monographiája”cimü munkájában az Ivanosi-Jánosi helynevet egy  kenézcsaládtól származtatja,amely alkalmasint  az 1241-es nagy tatárjárás után a helységet ujratelepitette./az Ivan személynév nem feltétlenül szláv  eredetre vall/.

A település története  szorosan összefonódik a szomszédos Beregszásszal,illetve a mellette elhaladó országuttal. Már egy 1364-ben kelt ardói határjárási okmány megemlékezik erről a nagyutról /”via magna”/. Földrajzi fekvése kedvező volt Jánosi fejlődése szempontjából,ugyanakkor a háborús években lakosait gyakran kirabolták,vagy rabságba hurcolták.

 Jánosi a munkácsi királyi vártartomány  része volt,amelyet a vegyesházi királyok alatt többször  eladományoztak,de huzamosabb ideig csak a Hunyadi család birtokolta.1484-ben Mátyás király Bécsben kelt  adománylevelével  fiának,Korvin János liptói hercegnek adományozta a munkácsi uradalmat, s vele együtt Jánosit is. Az 1495-ös Csáktornyai Ernuszt-féle adománylevelében Jánosit szintén az uradalom tartozékaként  emlitik.Az 1566-os második tatárjárást követő adóösszeirás szerint az átvonuló tatárok a falut feldulták,lakosait elhurcolták.

1571-ben Swendi Lázár  felsőmagyarországi  főkapitány ostrom alá vette Munkács várát ,amely ekkor János Zsigmond  erdélyi  fejedelem birtokában volt.Katonái feldulták az uradalomhoz tartozó falvakat,igy nagy károkat  szenvedett Jánosi is.

Az 1649-es munkácsi uradalmi  urbáriumban feljegyezték,hogy Jánosiban volt 33 jobbágy,42 fiu,224 különféle szarvasmarha,225 sertés és 54 méhkas.A jobbágyok között volt 2 székely drabant,3 kőtörő bányász,2 cserépcsináló.A jobbágyok kötelesek voltak a község körüli földeket,illetve az uradalom kerekhegyi szőlőjét megmunkálni.

A községben és környékén jelentős fejlődésnek indult az erdőgazdálkodás ,elsősorban a sertésmakkoltatás.Az itteni erdők közül  1649-ben a Királyerdőt,1682-ben pedig a Kiralyné asszony dombját nevezték tilalmas uradalmi erdőnek. A közeli Szernye-mocsár elsősorban a halászatnak kedvezett,ezirányú földesúri  kötelezettségekről azonban nem beszélnek az okiratok.

1657-ben  a Vereckei - szoroson  át vidékünkre tört a Lubomirski György lengyel hetman vezette sereg, hogy megbosszulja II Rákóczi  György lengyelországi  hadjáratát.A seregek elsősorban  a Rákóczi-birtokokat pusztitották ,igy kijutott ebből  Jánosinak is.

A kurucmozgalom a Rákóczi-szabadságharc idejére teljesedett ki.Jánosiból is  többen vettek részt a harcokban,igy például idősebb és ifjabb Papp Ferenc.Báró Károlyi Sándor seregének 1706.február 26-án összeirt mustrakönyvében szintén szerepelnek Jánosiból és Balazsérról származó kurucok. 

A Rákóczi-szabadságharc  bukása után az uradalom egy ideig a kamara ,majd a Schönborn család tulajdonába kerűlt.1731. június 4-én a Laxenburgban kelt császári adománylevél gróf Schönborn Buchheim Wolfsthal Ferencnek adományozta a munkácsi és a beregszentmiklósi uradalmakat.

1848-tól,a jobbágyság felszabaditásával a Schönborn-család ujfajta gazdélkodést vezetett be birtokain,ahol 24 majorságot alakitottak ki.Ilyen volt a község határában lévő Csáky-major,amely nevét előző tulajdonosáról,a megye főispáni tisztét többször is betöltő Csáky családról vette.

Az első világháború frontjain a községből 31-en vesztek oda.1938 őszéna község a vidék jelentős részével együtt visszatért az anyaországhoz.

A magyar korszakról szintén kevés adat maradt fenn,a nehéz gazdasági körűlmények miatt igen sok család kénytelen volt kereset után nézni  az Alföldön vagy kivándorolni Amerikába.Nagyon sokan csak addig maradtak ott,mig egy kevés pénzt sikerűlt keresniük,amiért idehaza földet vehettek.

A községet 1944.október 26-án érték el a „felszabaditó” szovjet csapatok.November 18-án Jánosiban is megszólalt a kisbiró dobja,amely háromnapos munkára hivta a férfiakat.Összesen 106 fő volt különböző munkatáborokban,közülük 22ember meredz ugy oda,hogy a sirhelyük ismeretlen.

1946-ban kapta a község a hatóságilag megállapitott Ivanyivka nevet. 1967-ben az akkori szervek csatolták hozzá a szomszédos Balazsér községet.

Jánosi ma önálló tanácsu település.A polgármesteri tisztet  1994 óta Barta Márta tölti be.A faluban 1945-től magyar tannyelvű elemi,1950-től általános és 1977-től kétnyelvű középiskola működik.Óvoda,orvosi rendelő,gyógyszertár,postafiók,takarékpénztár,600 férőhelyes kúltúrház és könyvtár van itt.

A község  műemlékei közűl nevezetes a református templom,amelyet 1332 előtt alapitottak.A többrendbeli átépités ellnére megőrizte középkori jellegét.A református egyház a hitújitás korában jött létre.Nagy érdemei vannak ebben  Radán Balázsnak és Kálmáncsehi Sánta Mártonnak,a vidék reformátorainak.1593-ban a beregszászi zsinat  jegyzőkönyvei alapján Jánosit a teljes jogú gyülekezetek /anyaegyházak / sorában találjuk. Jelentős a községben a görög katolikusok száma. Már egy 1798-as kimutatás  egy fatemplomról számol be.Az 1806-os egyházmegyei felmérés szerint  Jánosiban ekkor 210 görög katolikus vallású személy élt. Lelkipásztoruk Oribószky András volt.A községhez tartozott  mint filia /leányegyház / Balazsér,Déda,Homok, Nagybégány,Kisbégány,Daróc.

Pecsétje : tölgymakk 1631.,jobbra lépő gólya csőrében békát tart 1844.

Összeállitotta: Zubánics László