Zápszony község története
Zápszony magyar falu a Kárpátok alján, a Beregszászi járásban, 22 km-re a járási központtól. Határa változatos, nagy része sík, lapályos terület, másik része dombos. A település a Zápszonyi-hegy északi lejtőjén létesült.
„Hajdan Zapszol, Zápszoj, Szabszol, Sabazoly és Zabszon-nak is iratott s hasonnevü nemes családnak szolgált ősi fészkeül, mely a XVI. századig virágzott, a midőn nyoma eltünt.” ( Lehoczky Tivadar) A XIV. és a XV. században a Szécsi és Jakcsi családok is birtokolták.1552-ben Lónyai Péter és Büdi Mihály a birtokosai.
Először 1271-ben említik egy határjárási okmányban, mint királyi helységet. 1318-ban a munkácsi vár tartozéka. Nevének eredete a Földrajzi nevek etimológiai szótára szerint a Szernye folyó bal oldali mellékfolyójára vezethető vissza, amely mellett települt. Az itt élő emberek földműveléssel és állattenyésztéssel, valamint szőlőtermesztéssel foglalkoztak.
Ezt a vidéket a reformáció tanítása igen korán elérte, bizonyára Beregszász közelsége miatt, ahol már az 1550-es években hirdetni kezdték az új hitet, az 1552. évi beregszászi zsinat pedig már a reformációhoz csatlakozott egyházak és lelkészek viszonyát rendezi. A református anyagyülekezet Zápszonyban 1639-től datálódik (korábban, a reformáció kezdetéig az Egri Püspökséghez tartozott). Anyakönyvét 1779-től vezetik. 1798-ban kezdték meg a falu központjában a kőtemplom építését, amely ma is áll. Ezelőtt valószínűleg az ivókútnál állhatott a tatárok által elpusztított fatemplom.
Az évszázadok folyamán kevés említésre méltó esemény történik.A korai források különböző birtok- és egyéb perek kapcsán emlegetik. A lakosok közül Lehoczky birtokosokként sorolja a következő családokat: Bakos, Balla, Béres, Beregszászi, Buda, Csatári, Csorba, Dávid, Dudás, Gazda, Hadar, Kovács, Homoki, Lévi, Lencsés, Mester, Szücs, Szabó, Szatmári, Nagy, Orosz, Őri, Telegdi, Tamási, Turóczy, Tiba, Tarnóczi.
Az idők folyamán a falu elnevezése többször változott – 1946-ban például Zasztavnoje –, míg végül 1992-ben visszakapta régi történelmi nevét.
Jelenleg 1810 fő lakja. Ebből 1680 magyar, 80 ukrán (ruszin), 47 roma, 1 orosz, 1 mordvin és 1 kazah nemzetiségű. A lakosság többsége vallását tekintve református, elenyésző számban vannak más vallások képviselői: római katolikus, baptista, pravoszláv, Jehova Tanúi.
A falu területén található egy óvoda, általános iskola, művelődési ház, postahivatal, orvosi rendelő, gyógyszertár, több magántulajdonban lévő kávézó és élelmiszerüzlet. Van vasútállomása és buszmegállója.
Zápszonyban az első iskola 1801-ben épült. A csehszlovák idők alatt állami magyar tannyelvű népiskola működött a községben négy osztállyal. 1938- ban újra magyar fennhatóság alá kerültünk., az iskola akkor nyolcosztályos lett. A negyedik osztály befejeztével a jó tanulók mehettek gimnáziumba vagy polgári iskolába a legközelebbi városba, Beregszászba. Ez attól függött, hogy állt a szülő anyagilag.
Az iskola épülete két osztályteremből és egy tanítói lakásból állt. Később még egy tanteremmel és egy szertárral bővült. Nagyjából az 50-es évektől bevezették a német, a francia, majd az ukrán nyelvet. A környező falvakból (Rafajnaújfaluból, Kaszonyból) is ide jártak a gyerekek. Nemsokára megnyílt az iskola könyvtára 1200 könyvvel.
1961-ben megnyílt az esti hét osztályos iskola a dolgozó fiatalok, idősebbek számára, majd ez átment esti középiskolába. Itt azok a tanárok tanítottak, akik nappali tagozaton is.
A kolhoz mezején, farmján és a különböző ágazatokban a tanulók gyakorlati munkákat végeztek. A bekeresett pénzből kirándulásokat szerveztek számukra Odesszába, Kijevbe, a Baltikum városaiba.
Sokan tanultak tovább Munkácson, Huszton, valamint a kaszonyi középiskolában.
1960-tól megindultak az orosz tannyelvű osztályok, a tanári kar is egyre bővült.
A sokoldalú fejlődés érdekében a tanulás mellett érdeklődés szerint több körön – báb, sport, tánc, honismeret – kezdte meg működését.
Jelenleg az iskola egy viszonylag új épületbe került, amely eredetileg óvodának épült. Pályázati úton nyert pénzből lett felújítva és átalakítva 2001-ben.
1989 őszén emléktáblát, majd 1991-ben a falu központjában emlékművet állítottak a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak.
Korábban „milliomos” községként emlegették. A vidék egyik élvonalbeli gazdasága volt. Kapcsolatban állt több magyarországi és szlovákiai üzemmel és vállalattal. Alapvető mezőgazdasági termékek előállításával, állattenyésztéssel foglalkoztak. A gazdaság kisegítő üzemei is jó kereseti lehetőséget nyújtottak az itt élőknek. Malom, téglagyár, konzervgyár, műanyag-feldolgozó üzem, gyümölcsléüzem és ládagyár működött területén. A rendszerváltással mindez megszűnt. A privatizáció során ugyan próbálunk életet lehelni a halott gazdaságba, de nagyon nehéz a talpraállás. Alakult néhány mezőgazdasági Kft, de ezek nagyon kevés embernek biztosítanak munkalehetőséget. Munkahelye gyakorlatilag csak a közalkalmazottaknak, a vasúti dolgozóknak van, és az újonnan megnyílt külföldi illetőségű varrodák dolgozóinak.
A biztos munkahelyeket többségében felváltotta a külföldi munkavállalás (Magyarország, Szlovákia). Ez részben megkönnyíti, részben pedig megnehezíti a családok életét. A családfenntartók messze otthonuktól keresik meg a mindennapi kenyérre valót, e lehetőség híján viszont a falu lakosságának döntő többsége a létminimum alatt élne. Mindez érezteti hatását a családokban és különösen a gyerekeken csapódik le, akik gyakorlatilag „apa nélkül” nőnek fel.
A Zápszonyi Községi Tanács, valamint községünk lakossága szeretne baráti kapcsolatot létrehozni, fenntartani és ápolni Budapest XVI. kerületének önkormányzatával és polgáraival.
Elképzeléseink szerint a jó baráti viszonyt az oktatás, a kultúra, a sport, az egészségügy, a vallás, továbbá befektetések, falusi turizmus terén kívánjuk elmélyíteni.
Falunkban élénk kulturális élet folyik. Szeretnénk, ha a közeljövőben sort keríthetnénk népi hagyományápoló csoportjaink kölcsönös vendégszereplésére, falunapok együttes megünneplésére.
Egymás jobb megismerése céljából kiváló lehetőség lenne gyerekek, családok kölcsönös vendéglátása is. Kárpátalja nem csekély mennyiségű nevezetességgel bír, amit érdemes megtekinteni. Erre jó alkalom volna a találkozás.
Gondoltunk a futball kedvelőire is; esetleges kölcsönös vendégjátékra a két önkormányzat csapatainak részéről.
Falunkban két egyház – református és baptista – képviselteti magát jelentős mértékben. (Egyéb vallások képviselői elenyésző számban vannak.). A vallási rendezvények is közelebb hozzák az embereket egymáshoz. Ezek látogatása is hasznos lenne mindkét fél részéről.
S végül, de nem utolsósorban, magyarországi könnyűipari vállalkozások kezdeményezését is szívesen vennénk, hiszen nagyon nehéz a megélhetés falun.
A lehetőségek tárháza ennél persze jóval bővebb, de ha ezen a vonalon elindulunk, máris hasznos lépéseket teszünk a jó baráti kapcsolat kiépítése útján.
Tisztelettel: Bacskai László
Polgármester
Tel/fax: 00380314152273
Mobil: +380937004828