П'ятниця., 29. березня 2024

 A Kígyósi Általános Iskola  

Községünkben jelenleg elemi iskola működik, az elmúlt évben zárták be az általános iskolát és csökkentették le elemi iskolára, a diákok csekély létszáma miatt. 

Az iskola 1945-től 7 osztályos végzettséget biztosított, addig egyházi iskola volt. Az akkori intézmény az államosított parókia és az egykori egyházi iskola épületében folytatta munkáját. Ekkor a tantestület 7-8 pedagógust számlált. Kiemelkedő oktatója volt ennek a korszaknak Csontos Etelka néni. 

Az 1960-az évektől az iskolát 8 osztályossá bővítették. Mivel az intézmény kinőtte falait, új épületre volt szükség. 1961-ben az akkori Csehszlovákiából kapott tervrajz alapján a helyi nagygazdaság, a Lenin Kolhoz költségén, elsőként a beregszászi járásban, egy új iskola építésébe kezdtek. Abban az időben Antónik Tibor vezette a gazdaságot. Az intézmény igazgatója az akkor frissen diplomázott Papp Emma volt, aki a mai napig is az intézmény ukrán nyelv és irodalom tanáraként tevékenykedik. A nagyszabású építkezést a kígyósi Udvarhelyi Balázs vezette. Az akkori színvonalnak megfelelő épületet 1963-ban adták át, s Szulán László lett az igazgatója az új oktatási intézménynek. 

Az iskolában a kornak megfelelően cserépkályhával oldották meg az osztálytermek fűtését, s ez még sajnos a mai napis is megmaradt. Az intézményben étkezde is üzemelt, melyet részben a gazdaság tartott fenn. Sajnos a 90-es évek elején gazdasági okok miatt a gyerekek étkeztetése megszűnt. 

A tanintézményben nagy hangsúlyt fektettek a technikai tárgy oktatására, jól felszerelt műhelyt rendeztek be. A fiúk elsajátíthatták a fafaragás, illetve az esztergályozás alapelemeit. 

A 90-es évek elejétől több mint egy évtizedig a lányok a munkaórák keretein belül a Kígyóson elterjedt szövés mesterségével ismerkedtek meg, ennek köszönhetően ez a foglalkozás a mai napig is élő néphagyománya falunkban. E tantárgy oktatását Ukrajna érdemes Népművésze, falunk szülöttje, Kovács Ibolya vezette. 

1991-ben alakult meg iskolánkban a II. Rákóczi Ferenc nevét viselő hagyományőrző kör, amely csatlakozva a Magyarországi felfedezői Szövetséghez azt a célt tűzte maga elé, hogy ápolja a szülőföldünkön élő hagyományokat, felkutassa a már-már feledésbe merülő népi emlékeket. A kör segítségével tanulóink többször eljuthattak Magyarországra megismerkedhettek történelmi múltunk helyszíneivel, emlékhelyeivel. 

Iskolánkban az oktatás kezdettől fogva magyarul folyt. 

Iskolánkban folyó oktatás színvonalát mutatja, hogy az intézmény egykori diákjai közüll, sokan sikeresen fejeztek be szakiskolákat, főiskolákat, egyetemeket. 

Iskolánk büszkélkedhet egy kisebb múzeummal is, melyben a terület néprajzához kapcsolódó tárgyak kaptak helyet. Ezek nagy részét az iskola volt és jelenlegi tanulói gyűjtötték össze. 

Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség támogatásának köszönhetően az iskolánk számos anyaországi tankönyvvel rendelkezik, illetve a szövetség számos technikai eszközzel is támogatta az iskolánkat. 

 A Kígyósi Szivárvány Óvoda 

Községünk apróságai az egykori paplakban működő Szivárvány Óvodában vannak elhelyezve. Az épület az 1920-az évek elején építettékm az akkor a református gyülekezetben szolgáló tiszteletes és családja lakhelye céljából. 

1947-ben az épületet elkobozták az egyháztól a abban a helyi elemi majd a 7 osztályos iskola lett elhelyezve. 1963-ban mikor átadták az akkori gazdaság által felépített iskola épületét, az épületben kapott helyett az egészségügyi központ és az óvoda. 1973-tól az óvoda a teljes épületet elfoglalhatta. 

1994-ben hosszas utánajárás után sikerült az óvoda központi fűtését megvalósítani, abban az évben 29 gyerek járt az intézménybe.

1996-tól az egyház mint tulajdonos visszaigényelte és kapta a hatályos törvények szerint volt tulajdonát, s abban a mai napig működik továbbra is az óvoda, mint intézmény s a gyülekezeti terem a református hívek részére. 

Az épület jó állapotban van, az óvoda a lehetőségekhez mértan el van látva játékokkal, bútorokkal.

Az óvoda fenntartója jelenleg a Kígyósi Községi Tanács, de vannak támogatóink, mint a helyi és külföldi kapcsolatok által. 

Sikerült az Illyés Közalapítvány támogatásával 2004-ben a központi gázfűtést bevezetni. 

  Kígyósi református templom

A kígyósi református egyházközösség 1595-ben alakult, akkori hitszónoka Milotai János birtokba vette a hajdani római katolikus templomot, amely a falu szélén emelkedő magaslaton állt. Körülötte még a XIX. században is láthatók voltak az egykori kolostor romjai.

A torony nélküli templom a XIII–XIV. században épült. Szentélye XIV. század végi, maga a hajó XIV. század eleji. 

Egyenes záródású szentélye négyzetes alaprajzú és keresztboltozattal zárt. A szentély a hajónál jóval keskenyebb és alacsonyabb, falai viszont vastagabbak. Keleti falában két, déli falában egy kisméretű, félköríves románkori ablak látható. A szentélyt a hajótól szabálytalan félköríves diadalív választja el. A templomhajó déli falában csúcsíves kapu és három csúcsíves ablak helyezkedik el. Nyugati falában hornyokkal és pálcatagokkal díszített csúcsíves kapu látható. 

A templomot a századok során többször átépítették, felújították, jellegzetes középkori építési elemei azonban változatlanok maradtak, a XV. századból származó falképei viszont sajnos eltűntek. 

A templom hajójában, a diadalív déli oldalán áll a nyolcszögű, falazott szószék. Előtte fedeles papi pad van. Karzat eredetileg csak a hajó nyugati oldalán volt, később azonban azt az északi oldalra is megnagyobbították. Nyugati karzaton álló orgona romantikus stílusban készült. 

A templom déli oldalán álló harangtorony négyzetes alaprajzú, kétszintes és 1828-ban épült. 

Sajátossága, hogy semmilyen fémből szeg, vagy kapocs nincs benne, tölgyfagerendából ácsolták össze. Két harangja van: nagy és kicsi. A nagyot 1921-ben öntötték Kisgejőcön, Egri Ferenc harangöntő mester műhelyében. A kis harang még a pálos rendi férfi ferences kolostoré lehetett, rajta a következő latin felirat olvasható: 

„Sanctus Paulus, ora pro nobis! (Szent Pál, imádkozz érettünk!). A harangtornyot kettős sátortető fedi. 

Ugyancsak Lehoczky Tivadar emlékezett meg a templom ezüst áldozó kelyhéről, melyet 1646-ban Nagykeresztesi János és neje Szabó Zsuzsanna ajándékozott az egyházközösségnek. Egy másik régi tányérját a Debreceni Református Gyűjteményben őrzik.

 A Református egyházon belül történt események: 

A vastag falú kőtemplom fenn a domb tetején, a Szernye mocsár és az erdőkkel borított ölelésben áll. 1334-ben kezdtek hozzá az építéséhez. A falait abból a fehér mészkőből rakták, amelyet a közeli kőbányából bányásztak. A tetőszerkezet gerendáit a körülvevő tölgyesek adták. A fedelét, a fazsindelyt a Kárpátok hegyeiből készítették. A templom rövid idő alatt épült fel. Körülötte a falu ősi temetője foglal helyet, ahol még ma is láthatóak a sírhantok, és egy ugyancsak mészkőből faragott csónak orrú fejfa is található. Eredetileg a pálos rendi barátok templomának épült. Mindaddig, amíg a reformáció erre a vidékre be nem gyűrűzött, amikor is a vidék urai átálltak a református hitre. Őket követte ezután a helyi lakosság is.1595-től már önálló egyházat alkottak. Az anyakönyvükben az első bejegyzés az 1800-as évektől olvasható. 

Ezen anyakönyvi bejegyzések adatai szerint az első szolgálattevők: 

1.                 Hanya Mihály Nagyberegről beszolgáló prédikátor (1800-1816) 

2.                 Gyarmati Mihály lelkész (1817-1821) 

3.                 Komári József lelkész (1821-1835) 

4.                 Nagy Mihály lelkész (1835-1848) 

5.                 Nagy József lelkész (1848-1849) 

6.                 Fazekas Dániel lelkész (1849-1857) 

7.                 Ferga Józesef lelkész (1873-1878) 

8.                 Nemes Ferenc lelkész (1875-1866) 

9.                 Péter Sándor lelkész (1867-1873) 

10.             Ferga József lelkész (1873-1878) 

11.             Szabó József lelkész (1878-1882)

 12.             Kiss Péter lelkész (1882-1895) 

13.             Dávid Lajos lelkész (1895-1911) 

14.             Tornyai János lelkész (1911-1913) 

15.             Fekete János lelkész (1913. X. -1913 XII.) 

16.             Dávid Lajos lelkész (1914. XII. -1915 V.)

17.             Ballogh Zoltán lelkész (1915. VI. -1917 VI. 9.) 

18.             Tornyai János lelkész (1917. VII. -1923 II. 9.) 

19.             Huszti Béla lelkész (1923. II. 4. -1956. V.III) 

A lágerbe való elhurcoltatásáig. 

20.             Szilágyi Endre beszolgáló lelkész (1950. -1955. XI. 27.) 

21.             Ruszka Bertalan beszolgáló lelkész Jánosiból (1955 -1965) 

22.             Huszti Béla lelkész (1956. IX. 5. -1969. X. 5. ) haláláig, a szibériai lágerből hazatérve újra szolgált a gyülekezetünkben. 

23.             Forgon Pál püspök Úr  (1969 XII. -1991) 

24.             Pocsai Vince lelkész (1991- mind a mai napig.) 

25.     

1595-től már önálló egyházat alkottak. Az anyakönyvükben az első bejegyzések az 1800-as évektől olvasható. 

A kígyósi református templom orgonája

A hangszer a XIX. században készült 6 változatban mechanikus kúpszelepes rendszerben. Az orgona a műemlék-történelmi orgonák kategóriába tartozik. 

Az 1906. évben a gyülekezet gyűjtést indított az orgona lapba. Összegyűlt 559 forint. 1913-ban egy debreceni orgonaépítő mester megépítette az orgonát. Ugyanezen év június hónapban megszólalt a gyülekezet énekének kíséretével. Az orgonát megszólaltatta Papp Endre kántor, tanító. Ezt az orgonát több alkalommal felújították. 

1948-ban egy betörés alkalmával az orgona sípjait helyükből kiszedték és a templom közepére, dobálták. Sokáig használhatatlan állapotba volt. Majd egy lelkes fiatalember, aki a falunkba nősült másik két lelkes emberrel helyreállították, és újra használhatóvá tették. A mai napig is kíséri a gyülekezet éneklését. Több ízben volt apró javítás rajta. Az orgonára az akkor élő asszonytestvérek kendőket ajándékoztak, melyek nevei fel vannak írva az orgona bal oldalának belső részében. 

1923. évben a templombelsőt felújították. A templom nyugati oldalán karzatot építettek és a templomot templomi padokkal látták el. 

A templom teteje fazsindelyes volt, amit gyakran kellett renoválni. 

A templom mellett harangláb van (harangtorony) amely 1828-ban épült. Az építési dátum, máig is olvasható a haranghoz vezető létra jobb oldali fogódzóján. E toronynak a különlegessége, hogy az építésekor nem használtak hozzá semmilyen vasból való kötőelemet. Úgy készült csapolással és összerovással. A torony gerendáit a környező tölgyerdő adta. 

Két harangja van: nagy és kicsi. A nagy harangot az első világháború idején elvették valószínűleg ágyút öntöttek belőle. A kis harang még a pálos rendi férfi ferences kolostoré lehetett, rajta a következő latin felirat olvasható: 

„Sanctus Paulus, ora pro nobis! (Szent Pál, imádkozz érettünk!). A harangtornyot kettős sátortető fedi. 

1924-ben gyűjtést rendeztek a nagy harangra. A harangra adományozott a falunk akkori fiatal lelkésze Huszti Béla 540 cseh koronát. A falu vezetősége 330 koronát. A begyűjtött pénz a hívek adományaival együtt összesen 7035 cseh koronát tett ki. 

A új nagyharangot itt Kárpátalján öntötték, az ungvári Kisgejőcön Egri Ferenc harangöntő. 1924. november hó másodikán szólalt meg. 

1927-ben elkezdődött az új lelkészlakás építése. Ugyanebben az évben szeptember hónap 4-én lerakták az alapkövét. A délnyugati részen a fundamentum sarokköve alá egy üvegbe emlékiratot helyeztek el. A következő évben az 1928. esztendőben az épületet már lakhatóvá is tették. 

1927-ben csontos Gézáné született Szeles Ida a szószékre, a Mózesszékre és az úrasztalára egy bársony arany rojtos sötétbarna terítőt ajándékozott. Amit az 1948-as betörés alkalmával a betörők szétszaggattak. Nemsokára a gyülekezetünk szabómestere egy sötétzöld terítőt varrt, ugyanígy a régi helyére. 

1934-ben a falu férfitagjai a templomhoz felvezető utat kikövezték. Tették mindezt isten dicsőségére. 

1935-ben Sass tamás és neje Bakos Zsuzsánna a templom belső hajóját lebetonoztatták. A templom déli ajtaja előtt belülről mai napig is olvasható a betonozást végző kőművesmester nevének kezdőbetűje. 

1937-ben Szabad Géza igazgató, tanító és neje Délceg Irén 100cseh koronát adományoztak keresztelő edény beszerzésére. 

1939-ben a sárándi község vasárnapi iskolásai az egyházunk részére adományoztak egy-egy díszes ezüst úrasztali kelyhet, amely még a mai napig is használatban van. 

1940-ben Mester Mihály, Mester Albert, özv.Sass Károlyné született Mester Zsuzsánna és Sass Gerzon 480forint értékben szeget adományoztak a templom tetőfedőjének javításához. 

1952-ben, 1958-ban, 1966-ban és 1967-ben gyűjtést folytattak a templom felújítására összesen befolyt: 1689 rubel. Ez idő alatt a templombelsőt háromszor átfestették.

 1963-ban a templom északi oldala mentén a karzatot megnagyobbították. Az új karzatot a régivel együtt, valamint a padokat befestették. 

1984-ben a már elavult festett deszkaplafont vakolatra cserélték. 

1985-ben a szószéket faborítással fedték körül, valamint a papi széket és a mögötte levő falat, az asztalosmester néhai Kovács Balázs volt. 

1986-ban a templomi padokat teljesen kicserélték, mivel azok már több mint száz évesek voltak. Az egész falat körül faborítással fedték be. Utána az egész templombelsőt kifestették. 

1991-ben ennek március havában Puklik András beregszászi lakos Pocsai Vince közbenjárására egy szép ezüst keresztelői edényt ajándékozott a gyülekezetnek. 

A nagy kehely, melyet minden úrvacsora vételkor használunk, a kenyérosztó tányérokról, valamint a boros kannákról nincs semmi feljegyzésünk korát tekintve. Több szép úrasztali kendőnk van, minden alkalomra mást és mást tudunk felteríteni. A legrégebbieket, ami már talán száz éves is elmúlt, a gyülekezet leadta a nemrég alakult múzeumnak. 

1991-ben a templom tetejét és a torony oldalait, valamint az alsó tetejét cines bádoggal fedték át. 

1992-ben mindkét templom ajtaját lecserélték. Az új ajtók a Varga István és fiai, valamint Jana István keze munkáját dicsérik. 

Ugyanebben az évben Jana Frigyes akkori egyházgondnok, az úrasztalát körülevő díszes rácsot csináltatta Isten dicsőségére. Ebben az évben felújították a templom villamos hálózatát. A templom hajójába egy szép kristály csillárt adományozott néhai Nagy Sándor, az azelőtti csillár a kistemplomba került. 

1992-ben Derceni Géza a szószékre, a papi székre és az úrasztalára házi szőttes terítőt adományozott. 

Az utóbbi évben történt földrengés alkalmával a templom falai nagyon megrongálódtak, megrepedeztek. Szükség volt azt felújítani. De mielőtt a felújításhoz hozzákezdtek volna előbb a templom tetőterében a plafon részt le kellett betonoztatni, hogy az esetleges hó befújást maradéktalanul le tudják takarítani, nehogy beáztassa a plafont. A munkát Knoblok István és társai végezték. 

A gyülekezetnek sajnos nem volt elég pénze a felújításra, ezért pályázatot indított a felújítás elvégzéséhez. A pályázatott meg is nyerte a gyülekezet, ami a felújítási munkálatokat fedezte. A székekre, az úrasztalát körülvevő rácsra, papi székre és karzatra végig csipketerítő (drapéria) került. A templom hajójába mindenhová szőnyeg, a padokba, az ülőrészre szintén szőnyeg került a fiatal asszonyok önkéntes adományából.