Ma 2024. október 08., kedd, Koppány napja van. Holnap Dénes napja lesz.
Nem léteznek fordítások.

Повідомлення
Кідьошської сільської ради
про оприлюднення документу державного планування місцевого рівня

Рішення про затвердження 

Детальний план території

ЗВІТ СЕО

Nem léteznek fordítások.

 

Ukránul: Zmijivka, önálló községi tanácsa működik 2006 óta. A falut átszelő Ilosvai-Beregszász műúton, a járási székhelytől 5 km-re fekszik. Magyar település. Vasútállomása Beregszász. A falu a Szernye mocsár szélén, az Ardói-hegy közelében fekszik. Határában a Kígyós nevű patak csordogál. 

Lakossága : 1910-ben 446, 1941-ben 668, 1989-ben 990, ebből magyar 847, 1991-ben 968, ebből magyar 850. 

Nevének magyarázata: Nevét a határában folyó Kígyós pataktól nyerte. Más: „ A magyar kígyós állatnév –s képzős származékából való. Az ukrán Zmijivka „Kígyós” tükörfordítás magyarból…” Legkorábbi történeti adatok: 1332-1335, Kykos: 1349, Kygos. 

 

Fényes Elek leírása 1851-ből: „Kígyós, magyar falu (…) Lakja 400 református, 100 zsidó. Református anyatemplommal (…) a határ déli részén fekszik az uradalom erdeje, az északi határt pedig a Szernye- mocsár. Földe fekete, agyagos és igen termékeny, árvíz csupán a náddal benőtt Szernye-mocsárt járja.”

Múltjából: Árpád-kori település. „Kykos, Kygos (…) papja 1334-ben….3 garas pápai tizedet fizet. Ugyanő 1349-ben is szerepel, mint beregszászi szőlőbirtokos…” 

Az 1530-i adóösszeírásnál birtokosul a beregszászi barátok említtetnek. A XIV. század elejéről való templom körül az egykori kolostor nyomai látszanak. 

A községnek 51 polgára vett részt az első világháborúban, 14-en estek el. 

A csehszlovák korszakban az iskoláskorú gyerekek Nagyberegen tanultak. Az 1938-as visszacsatolás után községi elemi iskolája van, s hozzálátnak a falusi kultúrház építéséhez is. 

A második világháború vérzivatara Kígyóst sem kímélte. Az 1944. novemberi deportáláskor a sztálinisták innen is elhurcolták a férfilakosságot: 76 személyből 28-an odahaltak. 

Gazdasága: a privatizáció előtt álló földterületén a falu lakosai közül sokan helyben gazdálkodnak, a többiek Beregszászon dolgoznak. Takaros, rendezett falu, lakosai jómódban élnek. Szolgáltató eszközei bővítésre szorulnak. 

Hitélete : református egyháza 1590-ben keletkezett. 1991-ben a felnőtt hívek száma 400, lelkipásztoruk Pocsai Vince. 

Az 1945 után megerősödött baptista hívők imaházat létesítettek, lélekszámukról nincs adatunk. 

Anyanyelvi intézményei: 1946-tól magyar tannyelvű általános iskola működik. Az 1991/92-es tanévben a tanulók száma 91, 13 pedagógusa van. Óvodával, közel 100 férőhelyes klubbal rendelkezik a falu, az utóbbi intézmény gyakran színhelye a magyar nyelvű műsoroknak, itt található a községi könyvtár, magyar állománya közel ezer körüli. 

Az általános iskolát végzettek középiskolába Nagyberegre és Beregszászba mehetnek. Szokásokban, műkedvelői mozgalomban hagyományőrző község. A beregi szőttesek készítőinek köre itt is bővül, a Derceni, Sass, Bakó család vezetésével.

A KMKSZ helyi alapszervezet 1989. április 24-én alakult 98 taggal. Elnökei Kovács Miklós, Derceni Ibolya. A kígyósiak 1991-től tagjai a II. Rákóczi Ferenc Hagyományőrző Szövetségnek a Pro Patriának. 

Emlékhelyei, nevezetességei: Templomát 1332-37 előtt alapították. Az épület megőrizte középkori jellegét, s az 500 éves középkori freskókészleteket. A népi hiedelem a templom alapítását az itt remetéskedő Salamon királynak tulajdonítja. A kisberegi volt páloskolostor egyik kisharangja Kígyóson, a református templom harangtornyában található, rajat a felirat: „Sanctus paulus, ora pro nobis” 

A népemlékezet szerint a templomdomb előtti síkot Királytábornak nevezik, mert a hagyomány szerint II. András magyar király itt táborozott. 

Festői szépségű az Ardói-hegy itteni nyúlványa a környék kedvelt kirándulóhelye. 

1990 novemberében a KMKSZ- szervezett a falusi temetőben emlékművet állított a II. világháború és a sztálinizmus áldozatainak. 

Ezenkívül emlékmű örökíti meg a községben több évtizedig szolgáló, s a munkatábort is megjárt református lelkész, Huszti Béla emlékét, mely a református templomban lett elhelyezve. 

Kígyós

1332 -ben Kykos néven említik először. Református templomunk 13. – 14. századi, a faluszéli dombon épült, egykor kolostor is állt mellette.1590-ben lett areformátusoké.1657-ben tűzvész rongálta meg, a18. század középén és 1827-ben újították fel. 1911 -ben 14. századi freskókat fedeztek fel benne. Fa harangtornya 18. századi. 1910-ben 446, túlnyomórészt magyar lakosa volt, ma 968 lakosából 850 (90%) a magyar. A trianoni békeszerződésig Bereg vármegye Tiszaháti járásához tartozott. 

Földrajzi elhelyezkedés

Beregszász tól keletre, a várostól alig négy kilométernyi távolságra fekszik a jelenleg 930 lelket számláló község. 1952-ben a szovjethatalom ideje alatt megszüntették közigazgatását és Nagybereghez csatolták. 2001 júniusától a település ismét önálló. Az itt lakók 90%-a magyar, a többi ukrán. A falut zömében reformátusok lakják, a helyi baptista gyülekezetnek mintegy 30 tagja van. 

Az Árpád-kori település festői helyen fekszik. Innét keletre és délre a beregszászi Nagyhegy nyúlványai, nyugati irányba a Hágcsó, a Sárok, valamint az Ardai hegy lankás dombjai láthatók. A vad északi szelektől a települést a kígyósi "hegy" védi. 

Kígyós nevének eredete

Régen a Szernye-mocsár nádasaival és ingoványaival egészen a dombokig nyúlt fel. A környező hegyeket és halmokat hatalmas erdőrengetegek borították. Az egyik domb tisztásán álló kunyhóban élt egy öreg remete egyetlen lányával, Rózsikával. Valamikor a király első vitézei közé tartozott, felesége pedig egyike volt az ország legszebb asszonyainak. Asszonya azonban hűtlenül elhagyta, s a vitéz a király kegyeit is elveszítette. Emiatt fényes lovagi öltönyét fölcserélte a remeték durva darócruhájával. Minden öröme egyetlen leányában, a világszép Rózsikában volt. 

Rózsika a remetekunyhó környékét valóságos tündérkertté varázsolta. Nagyon szerette a virágokat, ápolta, öntözgette őket. Egy napon, amikor éppen a virágait locsolgatta, lovas vitéz ugratott elé a vadonból. Mielőtt a lány apjához futhatott volna, a vitéz leugrott a lováról és mosolyogva feléje nyújtotta kezét. 

Az öreg remete szívélyesen fogadta az ifjú vitézt, aki elmesélte, hogy a háborúban induló király hadából való. Itt tartanak pihenőt a közelben. Ettől a naptól kezdve az ifjú dalia mindennapos vendég volt a remetelakban. A két fiatal szív szerelemre lobbant. Az ifjú megfogadta, hogy szerencsésen visszatér a hadjáratból, feleségül veszi, és birtokára viszi a lányt. 

Eljött a búcsúzás napja. A király tábora sátort bontott. Rózsika izgatottan tett-vett. Virágfüzérrel díszítette fel azt a padkát, ahol üldögélni szoktak. Már mindennel kész volt, amikor eszébe jutott, hogy a legszebb rózsafáról szakít egy pár szál virágot, amit majd szerelmese sisakjához tűz. Hadd emlékeztesse őrá e pár szál rózsa a nagy úton. Nem vette észre a rózsabokor tövében lapuló mérges kígyót, és amikor a rózsa után nyúlt, a kígyó megmarta. 

Az ifjú vőlegény, aki vágtatva érkezett a búcsúzásra, már holtan találta szerelmesét. A bánattól az öreg remete is magábaroskadt. 

Nagy fájdalmat érzett az ifjú vitéz és fogadalmat tett: ha épségben visszatér a hadjáratból, ő is remeteségben tölti le hátralévő életét kedvese sírja mellett. Fogadalmát meg is tartotta. 

Az ifjú remetét sokan felkeresték bánatában, sőt egyes családok le is telepedtek hajléka körül. Lassan kis falu fejlődött ki itt, amelyet a szomorú történet emlékére Kígyósnak neveztek el. 

Történeti áttekintés 

Kígyós gazdag történelmi hagyományokkal rendelkezik. Így írt Kígyósról Lehoczky Tivadar neves kárpátaljai helytörténész. Régész, néprajzkutató 1881-ben Ungváron megjelent művében Beregvármegye monográfiájában: 

Kígyós kies fekvésű magyar anyanyelvű falu a Szernye tó déli részén, az ardói hegy közelében, Nagybereg szomszédságában. 

„A népi legenda azt tartja, hogy a falu helyén valamikor régen egy kolostor állt, Salamon magyar király (1063-1074) utolsó menedékhelye. Salamon S. Béla és Anasztázia Jaroszlava (Bölcs Jaroszlav kijevi fejedelem leánya) fia volt. Azért vonult kolostorba, hogy a testvérharcban kiontott vérért vezekeljen. Abban az időben vidékünk peremvidéknek számított, gyéren lakott volt, nagyerdőséggel, mocsárvidékkel. Egy kis dombon épített fel menhelyet, mely három oldalról természetesen védve volt szakadékokkal, mocsárral, a negyedik oldalról pedig egy mesterséges árokkal. Ez az árok a mai napig is fennmaradt, a templomhoz vezető feljáró közepén található, rajta a kis híddal. Az építmény akkoriban kőfallal is körbe volt építve, mely a megfelelő védelmet biztosított az ott lakóknak. Később e helyen jött létre a remete szerzet kolostora, melyről elsőként Lehoczky Tivadar tudósított a Bereg című újság 1894. évfolyamának első számában. 

Ami a Salamon által épített remetelakot illeti, a 14. században templomhajót építettek hozzá, gótikus stílusban. Bár az építmény két különböző korból származó részből áll, nem vesztette el egységét. Mindez különleges művészi értéket kölcsönöz, a 12.-14. századi szerény vidéki kőépületnek. Annak bizonyítékaként, hogy az épülettemetkezési helyként is szolgálhatott, az 1889-es évi Bereg című újság, lap hasábjain olvashatunk tudósítást:

Ebben az évben tatarozáskor a padló alatt emberi csontokra, régi pénzérmékre bukkantak, köztük egy Salamon- dinárra is. 

1991-ben Nagy Imre templom akkori presbitere érdekes története mesélt el, melyet nagyapjától hallott. E szerint a helybéliek a templom tatarozása során feltártak egy ajtót, a kápolna padlója alatt, de a pap megtiltotta a további munkálatokat, mondván a föld alá vezető bejáratot a legenda szerint gonosz erők őrzik. Azóta senki sem merészkedett a kápolna mélyére.

Nincs kizárva, hogy a kápolna padlója alatt nyugszanak Salamon király földi maradványai. 

A Lehoczky monográfia további részében a következőket lehet olvasni a településünkről: 

„A falu különben a nevét a határában átfolyó Kígyós pataktól vette, mely így már 1364. évi határjárásnál említetik. A 14. században Kikosnak is íratott. 

Legalábbis így fordulnak elő az 1333. évi papi tizedek rovatában, melynek akkori plébánosa egy Péter nevű személy volt. 1349. évben Péter lelkész az ő Beregszászi szőlőjét, minden tartozékaival együtt a Beregszászi bírák előtt, a tőle eredt János, István, és Klára nevű gyermekeinek örökösen átadta. 

Kígyós eleinte királyi birtokot képezett, később a Beregszászon alapított kolostoroknak adományoztatott. Templomát 1332-37 előtt alapították (1933). Az épület megőrizte középkori jellegét, s az ötszáz éves középkori freskórészleteket. A népi hiedelem a templom alapítását az itt remetéskedő Salamon királynak tulajdonítja. Főbirtokosa az 1800-as évek közepén a gróf Károlyi család, nevezetesebb birtokos lakosai pedig: Csok, Gróf, Bakos, Balog, Bara, Fábián, Kaszonyi, Mester, Sass, Szarka, Vég és Kacz Kálmán örökösei. (Lehoczky Tivadar Bereg vármegye monográfiája, 1881-82.)

A falu és a hozzá tartozott földek királyi birtokot képeztek, később azonban azokat a Beregszászon alapított kolostoroknak adományozták. 1366-ban Erzsébet királyné meghagyta a leleszi konventnek és Debrői Miklós udvari őrének, hogy a beregszászi Szaniszló rendi apácák kérésére pontosan határozzák meg a falu határát. Egyébként 1364-ben, amikor pontosan kijelölték a szomszédos Ardó község határát , az erről készített okmányban Kígyóst mint a szerzetesek birtokát említették.

Egy 1530. évi adóösszeírásnál Kígyós és környéki földjeinek birtokosául a beregszászi barátokat említették. 

1552-ben gróf Révay Ferenc nádor Pozsonyban kelt rendeletében megparancsolta, hogy a Szaniszló vértanú tiszteletére alapított beregszászi kolostorban lakó Domonkos rendi szerzetesek kérelmére járják be a kígyósi birtok határát. Ezzel a király részéről Mathuznai Györgyöt és Oroszi Demetert, a szomszédos érdekelt birtokosok részéről Ádám Márton bírót, Tóth Mihály hitest, Tyukodi Mihály íródeákot, a beregi Szent Pál rendi szerzetesrend részéről Barát Gergelyt, Károlyi Pétert és Barta Istvánt, Nagybereg részéről Koncz Márton bírót, Varga Lukács, Újlaki János, Koncz Tamás királyi jobbágyokat bízták meg. Ebben a határjárási okmányban szerep el egy nagyszőlősi út is, melyet só szállítására vettek igénybe. 

A XVII. század végén Kígyós és földjei a gróf Károlyi család birtokába jutottak. 

Az 1567. évi adórovatban említetik két telek birtokosául Székely Antal, azon megjegyzéssel, hogy az előző évben a tatárok két telkét elpusztították. 

1579-ben Schvenedi Lázár császári vezér a beregszászi szerzetesek birtokát elfoglaltatta, s a szepesi kincstári igazgatóság alá helyeztette, majd Mágócsi Gáspárnak adatott zálogul, ki azt Kátai Ferenc szabatosának 2000 forinttal együtt hagyományozta. 

1648-ban említettnek birtokosul Forgács István, Becski György, Pető István, Melith Péter, Nyári Zsigmond, Perényi Zsigmond, Káthonyi Ferenc, Baskóczi László. 

1649-ben beiktatott Szalai Barkóczi László és neje Nagymihályi Bánfi Katalin újonnan Kígyós és Ung- megyei Zavode helységek birtokába ellent mondás nélkül. Ez alkalommal királyi emberekül működvén Kígyóson Szabó György, és Zavodán Orosz Tamás. S a lalkészi konvent részéről Kozmán János.” 

Lehoczky Tivadar részletesen leírta Kígyós 1557-ből, tehát I. Ferdinánd korából származó pecsétnyomóját. „a kerek kis tallér nagyságú pecséten ékes perem futott körül rajta egy pajzs volt látható, melynek alját kétágas, leveles, felül tulipán alakú tölcsérben végződő virágszál ékesítette. A pajzs felső szélén kiemelkedés volt látható, tompaszögre vágott, két sarkának alsó vonalai kacskaringós fülben végződtek. Ezután a pajzs újra behajlott, majd         ismét urnaszerűen kidomborodott, és alul szív alakban futott össze. A pajzs közepén egy tekervényes kígyó volt látható, ágaskodó helyzetben, feltátott fogas szájjal. A kígyó mellett jobbra az I. I. H. S. betűk, balra pedig az 1557-es évszám volt látható. Végül a pajzs felett, korona helyett egyenlőtlen betűkkel írt KEQIOS (Kígyós) felirat volt kivésve”. 

A község egykori földbirtokos családjára, a Károlyiakra már csak a legöregebbjei emlékeznek néhányan. Sokkal elevenebben él a köztudatban az egykori szőlőbirtokosok - például Fekésházy István - neve. Nem véletlen, hisz a múlt század húszas-harmincas éveiben sok falubeli a beregszászi szőlőhegyen kereste meg a mindennapi betevőt. Többségében ma is a tősgyökeres kígyósi famíliák leszármazottai élnek a faluban. Ma a legnépesebb két család a Sassoké és a Tompáké. Jelenleg a 17 tagot számláló képviselőtestület négy tagjának a vezetékneve Tompa. Több águk is van. Emellett az 1765-től vezetett egyházi anyakönyvben a Csok, a Vass, a Szarka, az Illyés, a Bocskai név fordul elő a leggyakrabban. 

Jelene 

Kígyós lakóinak száma a 2001-es népszámlálás adatai szerint 895 fő, ebből 781 magyar nemzetiségűnek vallja magát. 

Beregszász közelsége mindig is meghatározta a község lakóinak életét. A szovjet érában a munkaképes lakosság zöme nem a helyi mezőgazdasági nagyüzemben, hanem Beregszászon dolgozott. Bár az ország függetlenné válása utáni gazdasági válság miatt a Vérke-parti városban igen sok munkahely megszűnt, a kígyósiak egy részének továbbra is sikerült megtartania munkahelyét. 

A földreform nyújtotta lehetőségeket Bereg-vidék lakói közül, talán itt használták ki a legjobban. A környéken sehol sem alapítottak annyi farmergazdaságot (szám szerint 19-et), mint itt. A kígyósi farmerek zöldséget (fóliást is), burgonyát, szemes terményt, napraforgót termesztenek. A helységben található 350 magángazdaság mindegyikére átlagosan fél hektárnyi szántóföld jut. 

A kígyósi tehéntartó gazdák a tejet és más tejtermékeket hagyományosan (immár több mint száz esztendeje)Beregszászon értékesítik. Itt működik a Propolisz kisvállalat, mely mézet termel és csomagol, illetve makarónit, levestésztát gyárt. A község határában épült fel évtizedekkel ezelőtt a Kárpátalja Baromfiüzem helyi egysége. Ennek egy részét jelenleg a helyi vállalkozók bérlik és használják baromfitenyésztésre. 

A településen négy magánkézen lévő vegyesboltban szolgálják ki az oda betérő vásárlókat. 

Felcserközpont, könyvtár (6 ezres könyvállomány) áll a helyi lakosság rendelkezésére. Postáját 2004-es év augusztusában adták át. A településre - több éves vajúdás után -  végre elért a földgáz, mostanra mintegy többszáz otthonban használják ezt az energiát. 

A kígyósiak őrzik földműves eleink számos szokását, ápolják hagyományaikat. A beregi szőtteseket itt is számos helyen készítik. 

Kígyós nem csupán farmernagyhatalom. A település eddig hét olyan asszonnyal dicsekedhet, akik munkásságuk, munkájuk elismeréseképpen elnyerték a népművészet mestere címet. Munkáikkal számos kiállításon szerepeltek, s szőtteseik pl. Beregszász on a Bereg Könyvesboltban meg is vásárolhatók. 

Helyi kezdeményezésre született meg a döntés, hogy Kígyós válljon ki a Nagyberegi Községi Tanácsból, s próbálja meg önállóan élni mindennapjait. A falu 2001. jűlius 15-től rendelkezik önálló községi tanáccsal. Lakosainak száma jelenleg 900 fő körül mozog. Területe majd 1000 ha, 286 házzal, 360gazdalappal. 

A falu túlnyomó többsége magyar ajkú, de élnek a szomszédos falvakból betelepült ukrán és orosz ajkúak is. 

Kígyós lakóinak többsége református vallású, a baptista híveknek imaházuk van. Emellett néhányan katolikus illetve pravoszláv hitűek. Az egykori paplakot a 90-es évek közepén, hosszas huzavona után visszaszolgáltatták a református közösségnek, melyben jelenleg közös megegyezéssel működik a falu óvodája, illetve gyülekezeti terem található benne. 

A különválás óta sikerült több, addig, hosszú ideig húzódó terv megvalósulását is elérni. Ezek közül az egyik legfontosabb a földgáz bevezetése volt. A helyi kezdeményező csoport a falu lakosainak befizetéseiből megépítette a község belső földgázhálózatát, a főgázvezetékre történő rákapcsolódás 2002. augusztusában történhetett meg. 

Egy évre rá a járási postahivatal vezetőségének köszönhetően önálló postahivatalt avathattunk az egykori brigádház épületében. 

Helyi anyagi erőforrások híján megpróbálkozott a falu magyarországi pályázati lehetőségek útján anyagiakat szerezni a falu közösségi intézményének fejlesztésére. Ennek keretén belül 2004-ben az Illyés Közalapítvány a református egyház tulajdonában lévő ingatlan gázfűtési rendszerére szavazott meg egy jelentős összeget, s ennek köszönhetően az ingatlanban működő közösségi ház illetve óvoda központi fűtését gázfűtésre lehetett átállítani. 

2005-ben a hollandiai Pastoral Fonds alapítvány anyagi segítségével a református község megépíthette a templomhoz vezető több, mint 300m hosszú járdát. 

Sikerült helyi illetve szintén a már említett misszionárius szervezet anyagi támogatásával megoldani az egészségügyi központ és a művelődési ház felújítását és a gázfűtéses rendszer kialakítását. 

A népművészet 

Beregi szőttes 

„A Beregi népi hímzés
A magyar föld szíve lelke-
Küldj belőle kedvesednek
Napnyugatra, Napkeletre,
Hogy e hazát ne feledje.
Küldj Beregi népi hímzést
Rokonoknak messze földre
S ráragyog a magyar égbolt
Magyar mezők üde zöldje.
Háziszőttes, hímzett rózsák
Egy kis darab Magyarország.”

/ Vármay Zseni/

Kígyósról aligha lehet (sőt nem is szabad) úgy írni, hogy nem említjük meg a szőtteseket, vidékünk legjelentősebb népművészeti alkotásait. 

A kígyósi lányok asszonyok messze földön híresek kézimunkáikról, szőtteseikről. M ais megcsodálhatjuk mennyi népművész, műveli felsőfokon ezt a mesterséget, terítők, párnák, szalvéták, fali képek, keresztszemes kézimunkák, gyönyörű farkasnyomos, csillagos piros, sárga feketepamutból készült szőttesek, sőt öt-hat éves kislányoknak szőtt ruhácskák. 

 Leggyakoribb minták illetve motívumok a különböző virágminták, mint például a tulipános, szegfűs, lóhereleveles, őszirózsás, tölgyfaleveles, makkos s e minták különböző változatai. Jellegzetes még a farkasnyom, a stilizált macskatalp. A beregi és ezen belül a Kígyóson készült szőtteseken, a fehér alapon kék-fekete illetve piros-fekete színkombinációval találkozhatunk. Ma már igen közkedveltek a hófehér vagy ekrü, azsúrozott terítők is, melyeket rojt és azsúrminták díszítenek. 

Kígyóson e csodálatos népművészeti ág megteremtője Derczeni Viola, aki több mint 50éve hivatásszerűen műveli e szép mesterséget, s munkája elismeréseként 1973-ban megkapta Ukrajna Érdemes Népművészeti Mester címet. Ezen kívül több más kitüntetés értékes díj tulajdonosa. Lányával, Kovács Ibolyával Kárpátaljai Művészeti Központ dolgozóiként öregbítették Kárpátalján, s ezen belül szűkebb pátriánk, a Bereg-vidék népművészeti értékeit. Munkái több nemzetközi kiállításra is eljutottak többek között megcsodálhatták azokat Ausztrália, Japán, Az Amerikai Egyesült Államok, Svájc, Hollandia, Németország, Csehország, Szlovákia, Románia, Magyarország s természetesen a volt Szovjetunió illetve Ukrajna népművészeti kedvelő, értékelő polgárai is. 

E munkák között megtalálhatók a templomi, felekezeti tematikus díszítő kézimunkák például a Kígyósi Református Templom számára ajándékozott Úrasztali terítő és szószéktakarók, melyek aranysárga színezetű motívumokkal készült fehér alapon, esküvői kendők, párnák, kötények, asztalterítők, szalvéták, falipannók. 

A kígyósi szőttes készítői nagy figyelmet fordítottak és fordítanak napjainkban is az utánpótlás, a felnövekvő nemzedék számára történő tudásanyag átadására is. A Kígyósi Általános Iskolában 1991-től a munkaórák keretein belül 2002-ig Kovács Ibolya irányította a szövés tanítását az 5-9 osztály növendékei számára. 

A falunkból többen tagjai a Bereg Alkotó Egyesületnek, s a Népművészet Mesterei cím birtokosaiként folytatják a beregi szőttes készítését. Mester Irén, Bakó Olga, Ohár Katalin, Baraté Irén, Derczeni Viola, Kovács Ibolya alkotásaikkal a járási, területi illetve országos népművészeti kiállításokon állandó jelleggel ott vannak. 

Magyarországon is több alkalommal képviselték már régiónkat, például 2000-ben a Kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban „Kárpátaljai Kígyós szőtteskincse” címmel, önálló kiállítással mutatkoztak be, s nagy sikert arattak a látogatók a szakmai közönség előtt. 

Régi hagyománya van a rongypokróc-szövésnek. Téli estéken mintegy ötven házban csattog az esztováta. 

 

 Szőlőtermesztő gazdák egyesülete

A helybéli szőlősgazdák hat évvel ezelőtt megalakították a Kígyósi Hegyközséget. Az összefogás már eddig is számos eredményt hozott.Beregvidéken, de talán Kárpátalján sincs még egy olyan nagyobb kiterjedésű, példásan rendben tartott szőlőtábla, mint a Visszatekintő-dűlőben található 21 hektáros ültetvény. Az itteni borászok számos érmet nyertek az évente sorra kerülő Beregszászi Borfesztiválon. A Tompa, a Sass, a Nagy pince állandó szállítója a helyi borokat bemutató Beregvidéki Borháznak.A Kígyóst övező dombokat már régen is szőlőültetvények borították, akkor nehéz fizikai munkával szinte minden talpalatnyi földet sikerült megmunkálni. A Tokaji Borvidékkel versengő Beregszász Borvidékhez tartoztak a falut övező hegyek szőlőskertjei. Az itt termelt szőlőből készült borokat leginkább Lengyelországba szállították, sőt voltak idők, amikor azokból a Hegyaljára is jelentős mennyiséget vittek. Azokban az időkben leginkább termesztik a furmintot, szerémi zöldet, rizlinget, muskotályt, kövidinkát.Az 1880-as években a beregszászi szőlőültetvényeket teljesen kipusztító filokszéria járvánnyal szemben igen hamar megtalálták a megoldást. Rövid idő alatt nem csupán az egyik legjobb zöld oltási módot karolták fel, hanem példás gyorsasággal telepítették újra a szőlőgyökértetű által tönkre tett táblákat. Ekkoriban lendült fel a csemegeszőlő termesztése. Az értékesítés megszerzésére egy szövetkezetet hoztak létre, amely az egységes beregszászi hegyközséget ölelte fel.A szovjet éra kezdetén és az azt követő néhány év a kárpátaljai és azon belül a kígyósi szőlőterületek számára jelentős változásokat hozott. A kolhozosítás folyamán az ültetvények a létrehozott közös gazdaságok tulajdonába kerültek. A nem szakszerű gondozás, az átgondolás nélküli fajkiválasztás, az újonnan telepített ültetvényeknél hamarosan a szőlőtermesztés rovására ment. A kígyósi ültetvények közül is sok terület lett elhanyagolva vagy teljesen azon a szőlő kipusztult. Voltak időszakok mikor részes műveléseként sikerült bizonyos területen az ültetvényeket feljavítani. A volt mezőgazdasági nagyüzem felbomlása után került a Messzetekintő dűlő teljes területe a gazdák tulajdonába. Az elmúlt néhány év pozitív változást hozott az egykor neves kígyósi szőlőültetvények számára, ehhez járul hozzá a megalakult társulás is. A kígyósi hegyközség a közös munkák elvégzésén túl— útjavítás, ároktisztítás— a szőlő érésének idején gondoskodik az őrség megszervezéséről a tagok tájékoztatásáról.A termelők továbbképzését is szívügyüknek tekintik. Már két éve a Bergvidéki Szőlő- és Bortermelők Egyesülete által szervezett tanfolyamokon több kígyósi gazda is részt vesz.A kígyósi domboldalon több mint 30féle szőlő terem, a művelés alatt lévő területek több mint 20hektárt tesz ki. A szőlőfajták közül ki kell emelni az olyan kiváló bort adó fajtákat, mint a Királyleányka, a Furmint, a Hárslevelű, az újabban felfedezet Golubok. A csemegeszőlők közül szép termést ad a Csaba gyöngye és a Moldova.

 


Emlékhelyek, nevezetességek

Elsőként természetesen a középkori templom, amelyet 1333 körül alapítottak. Az épület megőrizte középkori jellegét, s az ötszáz éves középkori freskórészleteket. A népi hiedelem a templom alapítását az itt remetéskedő Salamon királynak tulajdonítja.A helység déli szélén az erdőnél egy kis lapályos mező terjed, mely Királytáborának neveznek, valószínűleg II. Andrásnak e megyében való táborozása emlékéül.1990 novemberében a KMKSZ a falusi temetőben emlékművet állított a II. világháborúban elesettek és a sztálinizmus áldozatainak emlékére.